1%

Helsinkitől nyugatra kb. 50 km-re fekszik Lohja városa, főterén különleges templomával. A lohjai Szent Lőrinc templomban a hívek már 5 évszázada járhatnak istentiszteletre. Az 1960-as években történt kutatómunka szerint a legkorábban épült rész a sekrestye volt, amely a mai kőtemplomot megelőzően egy fatemplomhoz csatlakozott. Később az 1400-as évek vége felé készült a nagy kőből épült csarnoktemplom. Az épület teljes egészében az 1500-as évek elejére készült el, és ekkor díszítették falfestményekkel („Szegények Bibliája”). A festőket vagy festőcsoportot nem ismerjük név szerint, de a stílusból következtetve a Közép-Svédországban működő Albertus Pictor tanítványai lehettek. A templom legbecsesebb darabja az 1400-as években készült kereszt, valamint a templomban elhelyezett, ugyanebből az időből származó Szent Lőrincet ábrázoló szobor. Ez utóbbi a Finn Nemzeti Múzeum tulajdona. Az északi falon van elhelyezve a valószínűleg Margareta Capsian által festett oltárkép, amelyet Gregorius Arctopolitanus ajándékozott a templomnak az 1700-as években. Szintén Arctopolitanus ajándéka a templom hétágú gyertyatartója is. A templomhoz tartozó harangláb alsó kő-része középkori, a felső fa-része tudomásunk szerint 1748 előtt készült. Lohja másik nagy nevezetessége a város mellett elterülő hatalmas és kristálytiszta vizű Lohja-tó, amelynek partja fölé magasodó egyik sziklaormon az elmúlt években sziklakápolna épült, a gyülekezet lelkésze és néhány munkatársa keze munkája által. Ugyanolyan ősi módszereket használtak, mint valamikor, évszázadokkal ezelőtt a Szent Lőrinc templom építése során. 1997-ben a testvérgyülekezetek találkozását ünnepivé tette a „barátság köveinek” beillesztése az akkor még épülő kápolna falába. Kajcsa László az Oltszakadátról hozott követ helyezte a falba, majd Fabiny Tamás és gyülekezetünk felügyelője, Kinczler Gyula tette ugyanezt a kőbányai gyülekezet nevében. Elhelyezésre került a Pärnuból hozott kő is, majd gyülekezetünkből többen is letettek egy-egy követ. Reménységünk, hogy ez az immár felépült kápolna évszázadokon át hirdeti majd a testvérnépek és gyülekezetek barátságát és hitbeli eggyé tartozását. Szintén a Lohja-tó partján működik a főleg missziós tevékenységet folytató konferenciaközpont: Vivamo. Munkájukat a lohjai evangélikus gyülekezettől függetlenül, velük mégis rendszeresen együttműködve végzik az itt szolgálók. A sokat emlegetett finn ébredési mozgalmak egyikének képviselői ők. A Lohja-tó partján, idilli környezetben fekvő központ épületcsoportjaival, templomával, konyhájával, éttermével, könyvtárával, vendégszállásaival és az oly jellegzetes konferencia-sátorral lehetőséget nyújt mindenfajta egyházi, gyülekezeti és ifjúsági rendezvény megtartására. Szigetekben gazdag táj ez, ahol finn barátaink jóvoltából időről-időre mi is megismerkedhetünk annak szépségeivel a kitűnő finn ételektől kezdve az elmaradhatatlan szaunázásig. Nevezetes a hely mészkőbányájáról is, melynek egy része ma már múzeum, itt a kőbányászat részleteivel ismerkedhetnek meg a látogatók. A bánya egyik tárlójában Sibelius „Finlandia” c. műve hallható, fényjátékkal kísérve. A lohjai gyülekezet főlelkésze Juhani Korte és volt felügyelője Hannu Laasio, mindketten hosszú évek óta sokat tesznek testvérgyülekezeti kapcsolatunk ápolásáért!

Kapcsolódó oldalak:

Lohja
Testvérgyülekezetünk hivatalos honlapja